Gyóni Géza: Orgonavirág

Az asztalomon orgonavirág.
Oly édes mostan emlékezni rád...
Virága közt fürtös főd megjelen,
        Oda varázsolja
        Minden kis sziromra
        Forró szerelem.

Beszívom a virágok illatát -
És édes, fájó reszketés hat át.
Virágkehely is lassan megrezeg,
        Mint egyszer akkor -
        Bús alkonyatkor
        A te kis kezed.

Virágillatnál kék multba szállok,
Hullottak már az orgonavirágok
Szomorú úton úgy kisértelek.
        Csak mentünk szótlanul -
        - Vándormadár vonult
        A fejünk felett.

És azt gondoltuk akkor, édesem,
Míg hulltak a virágok csendesen, -
A mi számunkra virág sem marad...
        Visszatérünk-e majd,
        Ha a virág kihajt,
        Mint a madarak?

Az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Virág közt látom bánatos fejed...
        Május... orgona nyit,
        Daltól zeng a csalit -
        Itt a kikelet. -

S az asztalomon orgonavirág.
Oly fájó mostan emlékezni rád.
Fejem lehajtom. A virág befed -
        És sír minden szirom,
        Ahogy belesírom
        Te édes neved...