Sík Sándor: Búcsú a bükköstől

Búcsúzom tőled, drága bükkösöm.
Nehéz a szívem, holnap költözöm.


Fogadj be még utólszor engemet,
Szeressük egymást, még amíg lehet.


Hadd mondom el, ti karcsú, tiszta fák,
Mi volt nekem a zengő némaság,


Mellyel szövetség-sátra lombotok
Oly sokszor félálomba ringatott,


Félálomba, melynek jobbik fele
Emberen túli fénnyel volt tele.


Egy hónapig voltam testvéretek
És emberebbé lettem köztetek,


Aki a földből szívta gyökerét
És a felhőkkel jeleket cserélt.


S már-már a fák titkát is ellesem:
Elnyúlni, fölfelé, türelmesen.


Egyet, nagyot, még hadd nyújtózkodom,
Aztán megyek, szólít az otthonom,


A drága otthon, a nekemvaló,
Hol élni édes és meghalni jó,


S hol mosolyogva élem szüntelen:
Nincs maradandó házunk idelenn.


De itt, de itt, míg végigkúsztatom
Az égre húzó bükkfaszálakon


Az esti csendben ünneplő szemem,
Véremben és húsomban érezem:


A maradandóhoz is van közöm.
Isten veled, szerelmes bükkösöm!

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 marcius 20 puski sandor 1 Rátkai 03 21 drvargatibor drvargaeger l dinnyes NÉE Program 2019 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf