Endrődi Sándor: Nem ott van a nép...
Hol az a sok cseléd:
labanc lakomákon;
Nem ott van a nemzet,
Hol a dicső rendek:
Uri lényaláson.
A hű nép kesergőn,
Ott bolyong az erdőn
Tátongó sebével,
Csak nyomorát érzi,
Ezer tüske vérzi,
S befödi az éjjel.
Ott vérzik a nemzet
A vad rengetegnek
Sűrű sötétjében –
Nem bízik már másban,
Egyedül magában
Meg az – Istenében.
Ha magát nem hagyja,
ha Isten akarja;
Eljön a jövendő –
Iszonyodva látják:
Mozdulnak a szálfák,
Megindul az erdő…
