Gavallér János: Sóhajom
ha apádért, anyádért,
egyetlen hazádért
nincs érzés lelkedben!
Miért dobog a szíved,
ha apádért, anyádért,
egyetlen hazádért
nincs érzés lelkedben!
Minek dobog a szíved,
ha apádért, anyádért,
egyetlen hazádért
nincs érzés lelkedben!
Mit ér az élet, az emlékezet,
minek a test, ha a szív nem szeret!
Miért mondjátok, hogy így is lehet?
Szív nélkül élni, az, lehetetlen!
Miért mondjátok, hogy így is lehet?
Mit ér az élet, az emlékezet,
minek a test, ha a szív nem szeret!
Kiért a hegy, a tenger,
ha lelkedben nincs egy hely,
ha nincs fád, virágod,
ha nem sírnak álmok!
Miért a hegy, a tenger,
ha lelkedben nincs egy hely,
ha nincs fád, virágod,
ha nem sírnak álmok!
Minek a hegy, a tenger,
ha lelkedben nincs egy hely,
ha nincs fád, virágod,
ha nem sírnak álmok!
Mit ér a kenyér, a száraz falat,
ha könnyek sosem mossák arcodat!
Miért mondjátok, hogy így is lehet?
Szív nélkül élni, az, lehetetlen!
Miért mondjátok, hogy így is lehet?
Mit ér a kenyér, a száraz falat,
ha érzés nem szorítja torkodat!
Kiért hullnak könnyeid,
ha a vér, ereidben
fagyos, ha nincs hited,
ha nincs egyetlened!
Miért hullnak könnyeid,
ha a vér, ereidben
fagyos, ha nincs hited,
ha nincs egyetlened!
Minek hullnak könnyeid,
ha a vér, ereidben
fagyos, ha nincs hited,
ha nincs egyetlened!
Mit ér a világ, a nagy végtelen,
ha nincs meleg otthonod, szerelmed!
Miért mondjátok, hogy így is lehet?
Szív nélkül élni, az, lehetetlen!
Miért mondjátok, hogy így is lehet?
Mit ér a világ, a nagy végtelen,
ha nincs meleg otthonod, szerelmed!
Kiért veted a magot,
ha elvágod gyökered,
ha gyermeked szeme
nem látja világod!
Miért veted a magot,
ha elvágod gyökered,
ha gyermeked szeme
nem látja világod!
Minek veted a magot,
ha elvágod gyökered,
ha gyermeked szeme
nem látja világod!
Mit ér mind, a világ összes kincse,
mit ér a nappal és az éj, a fény!
Mit ér mondjátok, ha cél a halál!
Mit ér mondjátok, ha nincs hazád!
Mit ér a végtelen, szabadmadár?
Mit ér az élet, az emlékezet,
mit ér a test, ha a szív nem szeret!
2010. 07. 21.
