Fábri Péter: Aries

Március van, s nem kalapál a szívem.
Csönd a párnám, csönd takar álmaimban.
Mintha élnék: élek e senkiföldjén.
     Hol van a múltam?

Kedvesem rég hulla, a földben oszlik,
szép, sugárzó bőre a csontra szárad,
nyálkaként csordul ki a barna szempár
     – híznak a férgek.

S mint a lányok melle a blúz fehérjén,
újuló zöld bokron a rügy kiüt majd
nemsoká, mert itt a tavasz – letelt egy
     új, üres év már

nélküle. S most nézem a tomboláshoz
készülődő fényben a nyurga várost:
tűzre gyullad minden a Kos jegyében
     – s én soha többé?

Fényesebbek most a szemek, s az ablak-
tábla villan, szikraesőben izzik,
megcsikordul: fölnyög, akár a kedves,
     még mikor itt volt

s átöleltem – forradalomban éltünk,
mert szerelmes lázak a lázadások,
s lázadások mind a szerelmek. Őrizd
     mindjüket, élet!

Nem születtünk gyászra – de halni élünk.
S mégis: új és új örömökre nyílik
minden ablak, míg a tavasz hatalmát
     zengi a napfény!

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf