Tóth László: Zuhanás tavaszból őszbe
és lassan, lassan
kihűlünk;
érlelő nyár sose köszönt ránk,
mert mindent – taroló csalódás – jég
és csömör-aszály söpör
fölöttünk.
És mi csak esünk tavaszból őszbe,
bámész szemmel,
meredten,
kéz a kézben – mint üldözöttek
bujdosunk mások (meg egymás) elől,
s jaj, zuhanunk, zuhanunk
ketten.
