Kisfaludy Sándor: Tátika

           /részlet/

Négy fal közé zárt a télnek
   Szele, hava hidege:
Kedvelt, tisztelt barátom, Nagy!
   Im! halljad, egy agg rege:
Tátika – most csak omladék,
   S vércse-lakta váráról,
S két fiatal magyar szivnek
   Szerencsétlen sorsáról.

Héj barátom! akkor is volt
   Valamint most, rosz ember,
Embertársa lehelletét
   Irigylő és dúló szer;
Ember, kinek szíve pokol,
   Nyelve éles, tüzes kés,
Vére méreg, lelke ördög,
   Mindenütt túr, ás és vés;

Ki mérgével felzavarja
   A boldogság forrásit.
S vad átkokká változtatja
   A jó isten áldásit:
Maszlagokká a rózsákat
   Igy teszi a mérges pók; –
Halállá az édes álmat
   Igy teszik a skorpiók.  

szozattv


szozat a tiszta hang aranyalmas dedik2019 POLGI könyvbemutató 2019 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf