Bartalis János: Míg meghallja fájó messzeség

A nap száll és én kesergek.
Fagyott mezőkre sötétség lehavaz.
Nincs láthatár... de itt állok
Komor en-világgal –
S mint kicsi barázda
a nagy világba eljutok.

Erdélyi hegy… rög…
Most fölötted szállok.
A bús ugart töröm.
… S ha fáradt igában
estére megtér az ökröm,
míg fa-pajtában
jászolhoz kötöm:
millió kis testvér-fáklya
lobog mellettem.
Világítja köröm.

Régen nem hittem,
hogy majdan az én kezemben is
az ekeszarva vessen lángot.
S nyögő, küszködő mezők közt,
fekete garancson szedjek hírvirágot.

Nem hittem,
hogy egyszer a föld,
a föld legyen tényleges táplálóm.
S abból süssem meg kenyerem,
mit magam vetettem mostoha napon.

Hogy milliók sóhaja legyen kórusom.
Mezők dala: vér és verejték.
S ami híven kiverje: zengő cimbalom,
 –  míg meghallja fájó messzeség.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf