Fülöp Áron: Székelyföldön
Járom az erdőt, a bús bércfokot.
Lelkem egykor itt mennyit álmodott!
Rejtelmes világ, mélységes vadon,
Tanúm voltál, s ujjongtál álmimon.
Aztán vihar jött, zúgó fergeteg -
S ma, hogy itt járok ismét köztetek
Rejtelmes világ, mélységes vadon,
Légy tanúm újra, s zokogj a valón.
II.
Öreg erdők, bércek,
Zuhatagos patak,
Amikor elmentem,
Beh megsirattalak.
Öreg erdők, bércek,
Isten a tudója:
Most is siratnálak,
Hogyha könnyem volna!
III.
Sűrű, sötét erdők,
Zúgó rengetegek,
Idegen világba
Miért engedtetek?
Mért nem álltad útam
Te csacsogó csermely
S bércek vad viharja,
Haragos lelkeddel?
- Vadgalamb búgása,
Vadrózsák fuvalmi,
Ugye visszahívtok
Köztetek meghalni?!
/1889/
