Faludi Ferenc: A tarcsai savanyó vízrül
Mikor azon kútnak felállítása után a századik esztendeit emlegettük 1775-ben
1. Ennek a forrásnak nevelő nimfája,
Mindenféle rendek itató dajkája.
Hozzád szól, jó vendég: értsed szavaimat
Amint felszámaztam folyó napjaimat.
2. Beköszönt, úgy láttam, századik eszetndőm,
Saeculum-fejező teljes nyomos időm,
Keresd: feltalálad kutamnak a torkán,
Márvány kerítőmnek látszatos homlokán.
3. Virágokkal azért hintsd meg udvaromat,
Fürtes bokrétákkal rakd meg óldalomat.
Szivárvány hajtások függjenek fölöttem
Rózsa koszorúkkal fűzve körülettem.
4. Dob- és trombitaszó harsogjon egekben,
Feleljen az ekhó a szomszéd hegyekben,
Öregek és aprók gyűljenek számassan,
A nyers ifjak táncat járjanak párassan.
5. Engem emlegetve vígan mulassanak,
S ha megérdemlettem, innepet tartsanak.
Megfizetem százszor, akar bennem igyál,
Akár vizeimmel feredve mosódjál.
