Erdélyi József: Balatoni emlék

Én ott fürödtem, ahol a libák.

Fehérre mostam ingemet.

Tehettem: a Balaton partján
senkisem ismert engemet.

De jobb is volt a vendégektől távol.

Libák között, lúdak között
fürödtem volna ott is, úgyis,
idegen, vadlúd, üldözött.

S a tapadó fürdőruhák
nem is hatottak volna rám
oly ingerlően, mint közelben
 a libapásztorleány,
ki ment be a libák után,
a Balatonba, egyre beljebb,
ártatlanul és kis ruháját
úgy fogta fel, fel, egyre feljebb,
hogy szememet úgy kaptam el…

Parázna, bús szemeimet
röpítettem a tavon át,
hűsölni erdős, kék hegyekre
s kék égre, hol hattyúk gyanánt,
hó hattyúnyáj gyanánt a felhők
úsztak szép lassan, álmatag,
s fürdött vakító meztelen
pogány istennőként a nap.

szozattv


szozat a tiszta hang aranyalmas dedik2019 POLGI könyvbemutató 2019 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf