Sík Sándor: Madárijesztő

Pacsirta trilláz
A levegőben valahol.
Egy krumpliföldön négy madárijesztő
Szelíden silbakol.

Megnézem jól az elsőt:
Felül egy likas kalap,
A test egy botra bujtatott
Vízözönelőtti frakk.

Az esti szélben furcsán
Billegnek a vézna karok.
Ez a fickó, engem uccse,
Engem néz, rám mosolyog!

Még hozzá gunyorosan!
Bizony, hogy azon derül:
Hogy embereknek néztem
Négyüket messzirül.

Vagy ő néz valaminek engem?
S tán másnak, mint elébb,
Míg kegyesen kiszépített
A csalfa messzeség?

Ha most rám szólna: „Cimbora,
Én csak! – hanem te ki?”
Vajjon mit is felelnék
Úgy hirtelen neki?

Mit ám! S ki lesz kettőnk közül
Riasztóbb és sutább?
Jobb lesz, gyerünk utunkra!
Szevasztok, cimborák!

szozattv


szozat a tiszta hang 01 meghivo karpatia Email Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf