Aranka György: Az essőhöz


Essél, essél kedves esső,
    Melyet földünk kebele,
    Rég várt, és az őszi idő,
    Hozott áldással tele.

Csípi vala szemeinket,
    A könnyű por fellege,
    Kiszárasztván földjeinket
    Az aszály nagy melege.

Kiapadtak volt vizeink
    Eleven forrásai,
    Elasztanak volt mezeink
    Engedetlen hantjai.

A jövő nyár reménysége;
    Mely beléjek zárva volt,
    Szántóvetők nagy ínsége;
    Vagy elhervadt, vagy meghólt.

Essél, essél kedves esső!
    Földünk meleg kebele,
    Rég várt; s a jó őszi idő,
    Hozott áldással tele.

Újítsd zöldűlő mezeink
    Meghervadt jövéseit,
    Elevenítsd vetéseink
    Bétemetett szemeit.

S mint nap éltető tüzei,
    Megtöltötték pincénket,
    Vized termesztő cseppjei,
    Majd töltsék meg csűrünket.

Csendes esső, essél essél;
    Küküllő mellyékére
    Vágyok menni (addig késsél)
    Egy Szép tiszteletére.

Ha elvissz, osztán eshetel,
    Ha jövök is nyakig sárba,
    Onnan vissza; csak most szűnj el,
    Hadd repüljek Bonyhára.

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo