Tűz Tamás: Janus Pannoniushoz
Nem adtam köntöst szürke szavaimra,
hisz jól tudod: a költő kábult kínja
a szók miatt van, melyek hullnak bőven,
de oly silányak: ócska, mázas korsók,
repedt kongásuk lelkemet alázza,
torkig vagyok a dísszel és a mázzal
s a festék már az életünkön oly sok.
Szorongva nézem hűs tavaknak kékjét,
szeretnék tiszta lenni mint a kék ég
és faragatlan mint a szűzi márvány.
Hány éjszakán hajszoltam már a szókat,
a barna éjbe gyorsan elfutókat
s merengtem csöndben lámpám néma árnyán.
