Sík Sándor: Kétélű kard
Szótlan szólítalak,
Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!
Tudom, itt vagy velem, majd szinte hallani
Vélem lépésedet:
Hát mért hogy messze vagy, te nagyon-távoli!
Ajtóm szemöldökét neveddel jelölöm:
Valahogy el ne vétsd
Lábadtól fényesre koptatott küszöböm.
Leslek a kapuban, mikor ránksír az éj,
És kényszerítelek,
Kétélű karddal is, hogy hajlékomba térj.
Kardom: neved. De, jaj, kétélű fegyver ez:
Amíg hadakozom,
A markolatja-nincs acél vérig sebez.
Így, azon véresen, állom el utad én.
Kopogtass szívemen:
Olyan nagyon puha és olyan kőkemény!
1942. július
