Vályi Nagy Géza: Egy asszonyt láttam
Derült vonásút – dérezüst fejűt –
Arcán viharzó évek bús jele
S a szép öregség glóriája ült…
Szelíd szeméből jóság csillogott, –
Kristályos-csengőn hárfázott szava –
Nyilt homlokáról méltóság sugárzott,
S a késő ősznek: bája, aranya…
Karszéken ült… Zenélő óra édes
Menüettjére andalgott… S avult
Gyöngyfőkötővel, megbékült mosollyal:
Maga a mult…
Egy asszonyt láttam – hófehér nagyasszonyt –
Nemes vonásút – utolsót talán!? –
Olyan volt, mint anyám…