Somló Sári: A lovas
És napnyugatra néz –
Patkó nyomán parázs a föld
S az élő gyep kivész…
Meredten ül fehér lován
És napnyugatra néz –
Lángnyelvek usznak pallosán
S csontos – szikár a kéz…
Oly mozdulatlan, oly merőn,
Oly biztosan halad –
Amerre lép – a gyáva nép
Halotthalvány marad.
S ha itt vagy ott akad merész
Ki tán utjába’ áll –
Elsöpri feltarthatatlanul,
Mint végzet – mint halál.
S halad nyugat felé a ló
S keletről jött vitéz
Bizton halad – iránya jó
És napnyugatra néz…
Halad nyugat felé a ló
Hosszu sörénye száll –
Mint egy halotti takaró,
– Mindenkit – megtalál.