Rakovszky József: A magyarokhoz!
hazád után epedsz,
testvér, ki itthon érzed,
hogy sújt a kínkereszt,
nemzet, ki féltve őrzöd
új vértanúk nevét,
keservedet sikoltom
e földön szerte-szét!
Legyek az ádáz bosszú,
ki itthon rejtezik
legyek a kard, mely elvára
a végső éjjelig,
legyek a bús ítélet
a hóhérok felett,
akik röhögve ontják
naponta véredet!
Magyar, ha an hited még,
esküdj, az Istenér’
hogy nem lesz bosszulatlan
az ontott honfi vér!
Testvér, ki itthon érzed,
hogy kínok kínja mar,
ha összefogsz, a hajnal
meglásd, eljő hamar!
Első sugárit látom
a bízó arcokon,
kik ott leszünk mindnyájan
a barikádokon.
Ti is megjöttök akkor
elüldözött fiúk,
hogy hősi homlokokra
fonjatok koszorút
Ma még tán sóhajtástok
a messze ködbe vész…
Itthon a lánc a súlyos,
ott künn a szív nehéz.
De hogyha porba omlik
a porkoláb s a lánc,
a szív is könnyű lesz majd,
s boldog szabad Hazánk!
Pilis, 1955. III. 9.
