Pósa Lajos: Haladj, haladj, én nemzetem
Vezessen a honszerelem.
Mindig csak ez legyen neked
Világító szövétneked.
Ha tévelyegsz tán útadon,
Szirt fenyeget, sötét vadon:
E fény jelöl czélhoz utat,
Örvényre is reá mutat.
Ragyogj, ragyogj, ég sugara,
Honszerelem szép csillaga!
Haladj, haladj, én nemzetem!
Vezessen a honszerelem!
Őseidet el ne feledd,
Hírük, nevük nőjjön veled.
Honért haltak hullatva vért,
Szentelj nekik örök babért.
Könnyeidet sírjokra sírd,
Erkölcsüket szívedbe írd.
Ragyogj, ragyogj, ég sugara,
Honszerelem szép csillaga!
Haladj, haladj, én nemzetem!
Vezessen a honszerelem.
Szánts-vess, kapálj, földmívelő,
Mosolyogjon rád a mező.
Fölötted a pacsirtaszó:
Remény legyen, vigasztaló.
Verejtéked mind tiszta gyöngy:
Hajtson kalászt az ős göröny.
Ragyogj, ragyogj, ég sugara,
Honszerelem szép csillaga!
Haladj, haladj, én nemzetem!
Vezessen a honszerelem.
Mester, művész, dolgozzatok!
Közelegnek az új korszakok.
Író, tudós, légy tűzkohó,
Az idegent átalkotó!
Költő lantját ha pengeti:
Legyen dala mind nemzeti!
Ragyogj, ragyogj, ég sugara,
Honszerelem szép csillaga!
Haladj, haladj, én nemzetem!
Vezessen a honszerelem.
Magyar ifjak, tanúljatok!
Aczél legyen a karotok!
Rátok tekint édes anyánk,
A mi kedves magyar hazánk.
Int a jövő… Csak nőjjetek!
Oszlop legyen belőletek!
Ragyogj, ragyogj, ég sugara,
Honszerelem szép csillaga!
