Dutka Ákos: Szolgaország
Sorsunk vajúdó lelke bujtogat; –
Népsorsok titka zúg a városokban, –
Ki tudja, mit hoz minden alkonyat…
Egymásra tört a pártos úri fajta,
Jobbágyok sarja uj jogot akar,
Zúg e föld sok ura, grófja, papja,
Hogy mer akarni a szolga, ha magyar.
Vérbe borult szemek nem látják: A rónán
Mint ébrednek mind a megcsalt milliók,
Kiké a föld a verejtékük árán,
S teremtő, termő gyárak és kohók
Tudatra kelnek. – Félelmes szent nyár,
Kábult álmából most riad a nép,
Szolgák gerince szikrázó acél lesz
S Munka lelke mennydörögve lép.
Haláltáncot táncol Geszt fekete grófja,
Az únott járom iszonyún recseg,
Vérharmatos lehet estére a róna,
Ha viharrá válnak majd e friss szelek,
Erős várunk az eljövendő Isten,
A Munka megváltó, szárnyas szelleme,
Ki most ereszti harcba millióit
S nincs erő, mely megbírhat vele.
A történet nagy, véres bibliája
Kinyitva, már új, szent lapokra vár, –
Ki tudja, mit hoz e vihartól terhes,
Bomlott, szenvedelmes, magyar, lomha nyár…
Vérszaguak már a zivataros esték,
Sorsunk vajúdó lelke bujtogat,
Népsorsok titka zúg a városokban,
S ki tudja, mit hoz minden alkonyat.
