Pethő László Árpád: Rekviem - XL. fúga



                         -  Volt, és leendő világok emlékére -

 

Lásd - elmarad(t) a gyász halmaza -

felébredünk s az élre állunk hamu-

szürkén - orgonaillatban - folytatjuk

a fel - felfuttatást - a búzaszentelést

harmadnapon - harmatnappalon -

végeláthatatlan zajban - keretben

gömbben - végetlen végitélet napján

haza járva - visszajőve ide a kerek

erdőbe - futtában - repülve körbe -

körben leigázva - két lélegzés közt

lebegve - létezve s éjszaka tetőzve

nappal sarkköri fényben éledezve

virággal ölelkezve - szépülve -

most már énekelve - dalolva az

elmúlás röptét is megélve - szemen-

szedetten szénaillatban és regélve

az elmúlt rettegésről -  kieresztett

pöffeszkedésről - búzamezőkkel

összenőve s vizesésben erdőszélen

hazatérve a látható békapiacon élve

s miként beharangozott elveszejtésben

lefelé fújjuk a só-pipából a szót -

eregetve mintha pünkösdi találkozás

táján a szentlélek követése  közben

már feledve - feléledve - múltak tavaszát

idézve - röppentyűként ott vagy a hegyen

a vég kezdetén s a kezdet végén is -:

Párizsban a Notre-Dame-ban - s a

Somló hegyén és ott a Hargita

lábánál - Csíksomlyón - a végeken és

kezdeteken ím: esővel és imával verten

fellobogózott énekkel hittel - hitel gyanánt

a széllel éledő hagyatékkal s bennebb -

csillagösvényen a Nappal feljövő

kereszttel és nélküle mikor roggyant

térddel felfelé törnél egekbe - Isten

lábát - az ész gyökerét mosva - hozva

ide az orgonaillatba hogy a letaposott

fű is érezze - élvezze a lét fura éledését

a szív bugyraiban fellelhető legyen a

buzogás - a fel-felhorgadó dallam...

most már énekelve - dalolva az

elmúlás röptét is át és megélve...

                          x

Megjöttem édesanyám - édes-

apám - viszem tovább a láng

parazsát - a lélekharangot: az

"Isten áld meg..." parancsát

miközben a zászlók között

alig-alig éled a felröppenés

vágya - a zöldbe burkolózó

fényesség ragyogása - mert a

sötétség ereje nem csak

elvehet - adhat is erőt a fel-

felé törő (benti) frigykötésnek

mert szóra bírható a léten

túli erjedésben a fogozkodó

a ragyogás - a megérkeztem

megjöttünk a nagy út előtt -

visszatértünk a májusfákhoz

dombhoz - erdőhöz - szőlőshöz

hogy a hegy levével éltesen -

éltessen a bekukkintó Nap -

majd a telihold zuzmarás

reggeli bóbiskolása ama

temetés közeli napon - rád-

hagyatik a lélek tisztulása

fürdése a tenyér tükrében -

haza - hazaérkezünk az ég

vizéhez - földön túli zengéshez

hol már a pihegés is zaj - és

 az összetett tenyér keresztet

formáz - ujjaidban pecsétes

titkokkal - zsibbad a  láb -

a kéz - arcodon Isten nyugal-

mával folytatódik a síma

kerekded mosolygás - vizek

szabdalta kertekbe csődül az

almákkal illatozó égzengés -

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át és megélve.

                             x

Beavatottan - ekkép várandósan

eszeveszett folytonosságban már

betűink tömkelegébe lépve -

lépre kerülve - ragacsosan itt

s ott lehorgasztottan - viselősen

számot mezőt erdőt bevetve

lassan a szélben is fel - fel-

horgadva - átbújva csillagok

halmazán - létrás szárnyak

szegélyén lavirozva - hullva

zsoltárok hátán begubózva -

felszabadul benned az ének

dalolva hullasz a mélységen

túli égzengésbe - villámlásba

hogy lásd a mai csodát az

égbe rekesztett csillaghullást

és számolod a dúlást itten -

fentebb a tizedik égben már

számolják - felszámolják ama

szerelmetes földi mosolyt  mely

egykor szüleid - nagyszüleid

és gyermekeid arcát övezi -

övezte - hogy emlékezz az

elmúlt idő tiprására - a

légen túli harsonákra - a

harangok vérző kórusára -

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át és megélve.

                          x

Higgyétek: tovább írható a

befejezetlen űrutazás ott  -

hol a szellem szívedet látja

a görnyedő egeket - a szét-

feszülő húrokat  - zenebona

tavaszi áradás gyanánt a

bolygó lelkekbe szorult világ-

végi robbanást - Bach

Beethoven s Bartók egét

szólóban szálló rapszódiák

bőröd rabszolgaságát - míg

az elme száguldása talán

az egyetlen igéret a további

tágulásra - zengésre - hírre

itt vagyunk töpörödötten ám

száguldhatnánk kintről bentre

lentről fentre ha látomásos

végeken nem a test halála

döntené be a fenyőtobozos

világot - szemed fényességét

s térdelve rázva a csengőt

nem harangot mímelnél -

lásd Istenem törpe alko-

tásként nem tudjuk követni

műved : himnuszodat már

csak mindig újra kezdve rá-

hajolva halottaink sírjára

a feltámadásba rondítva -

fejfákat borítva - sírjainkon

dörömbölve : Uram légy meg-

bocsájtó - csak a végtelent

keresve törünk égből - égve

tüzet keresve  - lángoló Napot

éltető keresztet s csak a hús

parazsánál vesszük észre

hamvaink tűzmadarát -

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át és megélve.

                        x

Közben a romok testet öltve

születésed utcáin - kezek lábak

csonkult testek - bombák árnyé-

kában - nagyapád - városod

romjai - "testvéri" anglomán repü-

lők Isten egén - ontották a halált

ölték az indiánt - "szeretettel" -

és ha orwelli jövőre nézel -:

láthatod a kicsontolt fejeket

szádon a ketrecet s lehajtott

lélekkel összekulcsoltan vég-

zed napi fohászod : Uram tedd

helyére káinjait a földnek - emeld

egekbe pusztuló Ábeledet - Nap

körüli kékbe zsoltáros fellegekbe

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át és megélve.

                         x

Újból a lenti fentbe - telítve

szállásod - repülésed vitt

a rigófüty leplezte - dalfűzte

távoli közelbe hol az

újhold takarta sötétség mö-

gött felsejlik a légüres tér

hagyta mező : illatokkal zaj-

mentes fényesség láttán

felrémlik az örökölt terra

bizonyossága - a lekaszált

fű mámora - tajtékos féle-

lem nélküli végtelenség -

hol a párhuzamosok is egybe-

forva - szívedben megnyugodva

fentről nézve a lenti ragyo-

gást  - szemlesütve űzik

benned az elmúlt jövendőt

hogy a jelenben is éltes lehess

és a zöldülő fagyosságban át-

térhess a hajlított ég túlsó

oldalára - a kettős - tizenkettős

világvégi hangosság örökölt

látomása feletti végzet örö-

kös ölelésébe - szabadultan

a végtelen megmaradáshoz

a rajzolt küzdelem égboltján

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át és megélve.

                          x

S itt a Nap alatti katlanban

szóra bírható a fényesség -

bár kényességes a szó a száj

üregében ha fulladozva  el-

tékozolt mondatok - szövegek

hátán sülve - főve halként

sikamolnál a megváltó éjben

reggeli tejfehérben ama végzet

az álmon túli álomba hogy

lásd a test gyarlóságos

gömbölyödését - száradását

a csontváz porrá érlelését

s föntről a felhők talaján

vizzé nemesülve - lélekkel

fegyverben állva - rájössz

az ész csordulása mindig

a kezdetekkor végződik és

a test hamvadása  csak a

lélek tovaröppenését jelzi

a sárból az égzengés felé

most már énekelve - dalolva

az elmúlás röptét is át és megélve.

                         x

Ettől lesz hangos az imába rejtőző

feledkező ajkak rezdülése - dúlása

teliholdkor a kór - az álmatlan

felejtés töviskoronája - hogy

lásd a felejthetetlen áldozat

és hűség áldozását ama har-

madnapi kegyelem oltárán

s kezedben szíveddel értsed

a lázadás örömét mely

tovább visz azon az úton

melyet az élet kegyeltjeként

kijelölt Isten - és felébreszt

a tavaszi zsongás - hisz teremtő

lábadozással kivihető a térre

a virágillat hogy látva nézzék

a bódulat remegését orrcimpák

szemek feltámadását s révüle-

tében az agy és a szív ára-

dását felröppenését a magas-

ságos mélységbe - földön túli

világok kitárulkozása felé -

ahol már az éden utáni térben

az idő visszafordul feléd - ön-

magából hogy érezd a fényes-

séges repülés pezsgését a

zenélő lélek örökkévalóságát.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf