Szécsi Margit: Harminc nyárban
szülőföldemet föléltem,
mutogattam mint a majmot
a lecsúszott cirkusz-bajnok.
Tűzfalait és telkeit,
ismertem kvarcos kertjeit,
az otelló viaszk-havát,
a dinnyék fekete hasát.
Megittam keserű borát,
a megbolondító nohát,
leszívtam gyár-füstjét, porát,
érezte bőröm záporát.
A csillag-sebhelyes uton,
éjjel, a vasuti hidon
üstökös mozdony csóvája
beburkolt örök pólyába.
Harminc nyárban, harminc télben
szülőföldemet föléltem,
mutogattam mint a majmot
a lecsúszott cirkusz-bajnok.
