Sántha György: Épülnek az asztagtemplomok
sárga dómjai a paraszt nyárnak,
kicsink-nagyok, kit hogy szab a mód,
de mind egy stílus: egyszerű, szent;
akkor is, hogyha alig van bent
férőhely egy koldús családnak.
Jaj, pedig úgy lenne szép
és úgy is kéne,
hogy minden magyar munkás beférne
e sok hozsánnás Istenházba –
miket, nézd, nemsokára
fölfal a gép,
óriás sáska,
hogy azután
a mérges ősz,
s bitang farkasok
üvöltsenek a tetszhalott
pusztaságba.
