Gyulai Pál: Oh mosolyogj rám!
Oly csengő, benső hangodat;
Szeretem karcsu termeted,
Liljom rengése jár veled:
De bájaid között legjobban
Mégis mosolyod szeretem.
Szivemben egy mély érzés dobban…
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Vidám vagy bús ez a mosoly,
Örökké szívből szívbe foly,
Örök érzés ajkad, szemed,
Örömbe’, búba’ csak szeret.
Gazdag kedélyed szivárványa
Ragyogva árad könnyeden,
Engesztelés minden sugára…
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh e mosolytól messze fut
A terhes gond s eszembe jut
Az első boldog pillanat,
Emléke most is, elragad:
Bokrétám, mit kebledre tűztél,
Félénk örömmel, édesen,
S hálám csókjáért el nem űztél…
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh e mosolynak sugarán
Hány szép emlék derűl reám
Nászfátyol, első fejkötő,
Liljom valál, majd rózsatő;
De a boldogság hajnalfénye
Reszket mindkettő kelyhiben.
Betelt szívem minden reménye…
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh mosolyogj, mint akkoron,
Midőn ringattad karodon
Kicsiny lyányod’, kicsiny fiad’, –
Lásd az idő, hogy’ elhalad!
De mosolyod még mind a régi,
Átsugárzik az éveken,
S rajt’ összeolvad földi, égi…
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh mosolyogj, bú édesűl,
Megenyhűl seb, kedély derűl.
Hány szívet vigasztalt szavad,
Bár a tied bútól szakadt!
Eltitkolád, mosolygva szóltál,
Emberben nincs ily tűrelem.
Egy földre tévedt angyal voltál…
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh e mosoly őrcsillagom,
Áttör minden borúlaton,
Világít, biztat, int, vezet,
Megszenteli küzdelmimet
Pályám nemtője, dicsőségem,
Szerelmed fénye, mindenem!
Nincs drágább, amit adhatsz nékem.
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
1864.
