Áprily Lajos: Az orvhalász

A hold most száll a hegyre. Még
a fűben nem járt senkise.
A szénafekvésből kiránt
az ég hajnalkék mágnese.

Némább a tolvaj nem lehet,
sem énekem, sem füttyszavam.
Az óriás lapuk között
tanútlanul lopom magam.

Mosdóvizet az ér kínál,
horogvesszőt a vadberek.
Minden gyümölcsöt ismerek,
minden vizet megízlelek.

Minden nyom itt az én nyomom,
minden hegy itt az én hegyem,
minden hal itt az én halam –
s lappangva járok. Nincs jegyem.

De tilalomban nincs erő,
a vadbogyóban nincs zamat,
nincs forrás, mely kioltaná
patakhoz űző lázamat.

Ez a hal-orzó szenvedély
lihegve meddig fut velem?
Jaj, hűthetetlen szomjúság,
altathatatlan szerelem.

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo