Áprily Lajos: Az orvhalász
a fűben nem járt senkise.
A szénafekvésből kiránt
az ég hajnalkék mágnese.
Némább a tolvaj nem lehet,
sem énekem, sem füttyszavam.
Az óriás lapuk között
tanútlanul lopom magam.
Mosdóvizet az ér kínál,
horogvesszőt a vadberek.
Minden gyümölcsöt ismerek,
minden vizet megízlelek.
Minden nyom itt az én nyomom,
minden hegy itt az én hegyem,
minden hal itt az én halam –
s lappangva járok. Nincs jegyem.
De tilalomban nincs erő,
a vadbogyóban nincs zamat,
nincs forrás, mely kioltaná
patakhoz űző lázamat.
Ez a hal-orzó szenvedély
lihegve meddig fut velem?
Jaj, hűthetetlen szomjúság,
altathatatlan szerelem.
