Erdélyi József: Rákóczi fia
a kis Buzgó Gyurka.
A magyarok történelmét
nehezen tanulta.
Neki a kép minden szónál
sokkal jobban tetszett,
kivált amék ábrázolta
Rákóczi Ferencet.
Nézte buzgón, Buzgó Gyurka,
ezt a kevély titkot,
s úgy találta magában, hogy
nagy a hasonlóság. –
Az ő édes apja éppen
olyan mint Rákóczi,
ha az ember csak azt embert,
nem a rangot nézi.
Éppen olyan a tartása,
szeme, orra, szája,
bajsza kivált… Csak éppen hogy
nem az a ruhája.
Bocskorban jár s gatyaszárban,
mint aféle béres,
úgy hasonlít mégis, akár
testvér a testvérhez…
Nyelve alatt hordta soká
ezt a kevély titkot,
mint valami kárbunkulus,
királyi gyémántot.
Egyszer, mégis, kiejtette,
hogy mindenki lássa:
az ő apja Rákóczinak
mily egyhasi mása.
Kinevették a gyerekek,
szegény Buzgó Gyurkát.
– Olyan apád mint Rákóczi…
csak azzal csúfolták.
Pedig féltek az öklétől,
mert erős volt Gyurka,
tigris volt, ha bosszantották,
nem türelmes birka.
Nem is lett ő az uraság
bérese, igása,
tanyán, falun, szülőföldjén
nem volt maradása.
Ment világra! Ment, amerre
szabadabb az élet, –
ment keresni az elvesztett
fejedelemséget!...