Rakovszky József: Múlt és jelen
hol úr lesz lassan már a fény,
és új irányt szab a világnak
az ember lenn a földtekén.
S ott fenn, hol csillagmilliárdok
még ős-ködökben alszanak,
ébreszti már az égvilágot
a száguldó rakétahad.
Hol vagy sötétség, hol vagy elme,
ki mételyeztél szüntelen?
Korunk tehozzád hűtelen!
Az ember titkos, nagy szerelme
oly réges-rég a végtelen,
s a csók már nem reménytelen!
Pilis, 1959.