Endrődi Béla: Magyar asszony imája
Dalolnak már a harci trombiták,
Tüzek gyulladnak a hajnali ködben.
Vezényszó harsan: – Lóra! Indulás!
És a legénység a nyeregbe szökken.
Trap-trap!... ezer ló és ezer legény
Csörömpöl mindjárt rettentő rohamra…
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, – ó,
Vigyázz, vigyázz, vigyázz az én uramra!
Még alig csókolt s máris menni kell,
Pedig a csókja éget és hiányzik…
Csitt, csöndesedj, vágy! Könny, ne harmatozz!
Hiszen a csókból új élet csirázik.
Lány lesz? fiú lesz? Érte harcol ő
S én itthon érte könyörgök magamba’:
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, – ó,
Vigyázz, vigyázz, vigyázz az én uramra!
1942-ben
Sziréna búg. A motor felsüvölt,
Tüzek gyulladnak a hajnali ködben.
Vezényszó harsan… zeng a légcsavar
És a vadászgép a magasba röppen.
Zz – zz! … kilőtt nyíl vijjog felfelé,
Acélszárnyai a felhőknek rohanva…
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, – ó,
Vigyázz, vigyázz, vigyázz az én fiamra!
Az apját is Te védted, Szent szavad
A vértengerből hozzám hazahívta.
Most a fiú megy apja nyomdokán,
Elment könny nélkül, mert a Haza hívta.
Kit féltettem a fúvó széltől is:
Ujjongva száll a villámló viharba…
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, – ó,
Vigyázz, vigyázz, vigyázz az én fiamra!
