Mécs László: Jöjjenek az új barbárok!

Nézz ma végig a világon, félig-hulla fáradt népek
történelmi rókatánca ring, és reng a hullaház.
Hullafoltok feketéjét eltakarja festék, púder,
mámor csillog a szemekben, míg a szívben dúl a láz.
Történelmi rókatáncban egymás torkát fojtogatja
kesztyűs kézzel német, angol, francia és talián,
ám a sok balkáni népség jobban végzi mulatságát
tőrrel, foggal és körömmel tépi egymást jobb hiján.
Injekciós fecskendőkkel húzzák még a halál-táncot
újabb mérget oltogató két-balkezes felcserek:
sovinizmust, buddhizmust vagy spiritizmust oltogatnak
fascizmustól újabb táncba kezdenek a szív-erek.
Vatikánban ül a Pápa, s mintha népek szíve volna,
Krisztus vérét szivattyúzza minden tájra szerteszét:
ám hiába, megkenődött korunk ezerféle hájjal:
nem járja át Krisztus vére szívét, átok-vert eszét.
Két ezer év fáradt vérét hordjuk fáradt tagjainkban,
múzeumban, könyvtárakban őrizzük a multunkat,
multunkon csüngünk csorda-módra, csak csodáljuk csodáit:
virágport, mely egy virágzó Világ szirmán felfaladt.
Múlt világok harangai zúgnak bennünk bűvölően
s nem halljuk az új korokba indulások énekét!
Kilomboztuk már magunkat: bánatunkat, bűneinket
s hazudjunk, ha még kiáltunk új barázdát, új ekét!

Régen is volt ilyen kor, de jöttek hunnok, longobardok,
germánok, meg gótok, szittyák, avarok meg más vadak,
jöttek, mint az Úr kezében viharseprő, istenostor,
könyvtárakra cirkuszokra üszköt dobtak a hadak.
Elsepertek egy világot. Tüskés, barbár vadóc-törzsek
tanyája volt Európa. Ekkor jött a virradat:
Péter és Pál s az utódok végigjárták a világot
s Bibliából oltogattak vadócokba ágakat…
Megindult a vérkeringés kétezredes kultúrához…
Mink vagyunk a legutolsók s minden magzás megakadt…
Ezer-vadont kiálmodó Napkeletnek nincs már törze,
melytől újra megremegne Aquileia, Vatikán…
Kiapadt a Kelet méhe, megfertőzte Európa,
rádiózik Dzsingisz kán és tőzsdén játszik Batu kán…
Jöjjön hát az új barbárság! Van még vadóc-tartalékunk:
lent a nyomor-barlangokban élnek félvad emberek,
kikben mult-bacillus nincsen, és a Louvre-nak minden kincse
nem ébreszt oly tiszteletet mint egy éhes kis gyerek.
Millió Földéhes János, sok-sok Másbolondja Gyurka
jövőn csüngő, csodaváró milliónyi kis paraszt,
kiknek éhes szíve szája s virág fakad a nyomába,
és kenyér, ha a csizmája olvadt sarakat dagaszt.

Jöjjenek az új barbárok, kik még foguk vicsoritják
Jézusra, de lelkük mélyén Messiásra éhesek.
Jöjjenek az új barbárok, világseprő vad viharnak,
mely villámot szór, de néki nem fáj könny és semmi seb.
Égessék fel egész multunk, döntsék porba kulturánkat,
legyen új vadak tanyája földünk: tüskés, érdeses…
Ott megy majd a könnytengeren Péter sérthetlen hajója
és kimenti az egyetlent, amit éppen érdemes:
kimenti a Bibliáját milliárdnyi oltóággal,
s oltogatni kezdi újra a világon a vadat,
s megindul a vérkeringés új, virágzó ezredekhez…
Jöjjenek az új barbárok, jöjjön végre virradat!

szozattv


szozat a tiszta hang ajovovarosa hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf