Gaál Áron: Kenyeretek én leszek
Köszönöm a fár5adtságot,
köszönöm az éhséget,
köszönöm az égő, számból
menekülő, kétséget,
köszönöm, hogy itt lakhattam,
a reménytelenek között,
hol a pornál csak egy úr nagyobb,
a mindig kocsmázó közöny.
Köszönöm, hogy tanú lettem,
ebben a mocskos, mai perben,
hogy megélhettem, hogy megérthettem,
milyen itt lent, leteperten!
Köszönöm a némaságot,
mosolyotok hóhéringét,
a kitüntető kis csalások,
a csalódások bilincsét,
köszönöm a hányingert is,
a kérésre süket fület,
a lét kínjait, amiből magát itt
kikaparta, a rémület!
Köszönöm, hogy vétkezhettem
magam ellen, mert értetek,
zászlótok, hogy én lehettem,
ki vizetekből, vért teremt.
Köszönöm, hogy elmondhattam,
s hogy most se figyeltetek oda,
Júdás, Kaifás, Pilátus…
én, Emánuel voltam ostoba,
nem ti, az árulók, és a bölcsek,
ti csak azt tettétek, amit lehetett,
testemet, hogy megtörtétek,
nem tudva, hogy amíg éltek,
kenyeretek, Én leszek!
