Döbrentei Kornél: A sztambuli cipőfényező
akár hat családom gyomrában a vasárnap!
Tiporj meg, ha nem hiszed, mint a meséket
megtiporják a silány kecskenyájak Ázsiában!
Bízzad az én kezemre cipődet uram,
és tündökölnek majd a te útjaid.
Az alázat hosszú mecset, a kényszer alkalom.
Napot lopok a cipődre uram és sugárzó
félholdakat, a te saraidért a kofák
szolgálnak lógómellü asszonyomnak, ha
elmegy a büdös piacra az olivabogyóért!
Helyezd elébem a lábad uram
és tündöklenek majd a te útjaid.
Kisérjen fohászom, ha eljön az ima értem.
A gyékényhez csak mezítláb járulok, vagy
a vizeldebetonon cuppog a talpam, mikor
ott ér az időm, bár az alázat hosszú mecset,
bezár mégis a húgy sárgarézkupolája!
