Finta Éva: Küszöbök
hol ajtó nyílik és a végtelen
a félhomályban széthullt csillagok
halványuló derengését lesem.
Lepkék legyek és szúnyogok között
oly egyszerű és érthető a cél
lidérckedik a messzi értelem
de még a kozmosz nem nekünk beszél.
És sok poros papír meg gondolat
zizeg a kékszínű kövek között
s egy látomás arról hogy láttalak
míg csillagod kutamba költözött.
Köszöntenek csikorgó küszöbök
és sok-sok ajtó támad egy helyett
mind otthonom lesz múltam és időm
hol megpihentem és továbbmegyek.
Már eggyé olvad minden biztatás
a percek selymes burka felhasad
s én sztaniolból göngyölöm elő
a Pegazusba zárt csillagokat.
1982.