Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger...
Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudjátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt e tenger,
Hánykolódnak a hajók,
Süllyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanulságúl:
Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!
A népek tengere;
Ijesztve eget földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudjátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt e tenger,
Hánykolódnak a hajók,
Süllyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
Jegyezd vele az égre
Örök tanulságúl:
Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!
(Pest, 1848)