Fáy Ferenc: Próbatétel
villámsújtottan, féreg-etten,
de bátran! – Látod, meg se rezzen
kezén az öt fehér virág.
Igazítsd dalra hát a szád,
s takargasd védő énekeddel.
Vedd oltalmadba ezt a fát,
kibuggyanó, pár levelével
az új tavasz jogával érvel,
mint egykor tevéled apád:
Fogd kézen fiam unokád,
mert ez a végső próbatétel.
Pár nap és fellobban a nyár.
Pattog majd lent a szél a nádban,
s az esti csönd nagy vályújában
enyhül az eltikkadt halál,
...aztán az ősz... S ki tudja már,
Mi lett a korhadt almafákkal?
