Ének Szent László Királyról
Magyarországnak édes oltalma,
Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
Csillagok között fénességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.
Magyarországnak vagy kerály magzattya,
Szent kerályoknak fénes tűköre:
Tenéked atyád kegyes Béla kerály,
Hogy hozzáképest kegyes kerály lennél!
Nekönk sziletíl Lengyelországban,
Menyből adatál nagy csudaképpen.
Másszor sziletíl szent keresztvíztől,
Ősödnek nevén László lőn neved.
Mikoron méglen gyermegded volnál,
Kihoza Béla kerály jó Magyarországba,
Hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és menyországban.
Letelepedél Bihar-Váradon,
Ah várusnak lől édes oltalma;
Templomot rakatál szíz Máriának,
Kiben most nyúgoszol menden tisztességvel
Környőlfekesznek téged császárok,
Püspökök, kerályok és jobbágy urak;
Olaj származik szent koporsódból,
Tetemed foglalták az szép sár-aranyból.
Téged dicsérnek szent zolozmával
Papok, diákok és várusnépek;
Téged földnek kereksége.
Mert téged dicsérnek Istennek angyeli.
Te dicsekedel kerály-székedben,
Képed fel-tötték az magas kőszálra;
Fénlik mint nap, salyog mint arany:
Nem elégeszik senki tereád nézni.
Te arcúl tellyes szép piros valál,
Tekéntetedben embereknél kedvesb;
Beszédedben ékes, karodban erős.
Lám mendent te ejtesz ki tevéled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtúl fogva mendeneknél magasb;
Csak szépséged császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.
Testedben tiszta, lelkedben fénes,
Szívedben bátor miként vad oroszlán,
Azért neveztek bátor Lászlónak,
Mikoron méglen iffjúdad volnál.
Mert választa az szíz Mária,
Megdicsőite sok jó ajándékkal,
Hogy te őriznéd és oltalmaznád,
Neki ajánlád jó Magyarországot.
Fejedben kele az szent korona,
Megbátorejta téged az szent lélek;
Kezdéd követni atyádnak életét,
Rózsákot szaggatál koronádban fízéd.
Dicsérük magyarok szent László kerált!
Bizony érdemli mi dícséretönköt.
Dícsérjük őtet angyelok mondván: