Ady Endre: A szétszóródás előtt

"És áll /az előbbieknek/ helyébe egy
utálatos... és békességnek színe alatt
csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén
győzedelmet vészen kevés néppel.
Elfoglalja az országnak gazdag részét...
zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt
az ő vitézeinek, és gondolataival forgolódik
az erősségeknek megvételek felől,
de azt ideig eltitkolja."
/Dániel könyve, 11./



Hát népét Hadur is szétszórja:
Szigoruabb istenek ezt így szokták,
Miként egy régi, bánatos, erdélyi
Prédikátor írásba rótta
Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt utonállók új utbanállóknak
S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,
Tunya álmainkat jég verte
S még a Templomot se építettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állni
S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,
Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
Jöhet a helyünkre akárki:
Megöltük és kibűnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórva
Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
S fölolvaszt a világ kohója
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.

                                                 1914 január

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo