Tóth László: Staféta
mert úgy sietnek, fúlva futnak.
Elébemegyek a fényeknek,
mert titkos-búsan rámremegnek.
Elébemegyek a színeknek,
mert kacérak, s úgy hízelegnek.
Elébemegyek a hangoknak,
mert valahol, messze danolnak.
Elébemegyek az embereknek,
mert megvetnek s mert szeretnek.
Elébemegyek víg önmagamnak,
hogy találkozzunk s továbbszaladjunk.
