Simon István: Május végén, Zalában
átforrósul az uti por;
jó, jó menni rajta gyalog,
merre fehéren kanyarog,
ahol a könnyű szél poroz,
két oldalon bókol a rozs,
s az árokban kotlós kapar
sárgálló kis fiaival.
Ég a napsütötte homok,
látszanak benne a nyomok:
itt ballagott át a falun
a tehénpatájú faun.
A melegben már meghasadt
a cseresnye a gally alatt,
onnan bújt ki a nyárelő,
abból meg bújik már elő:
déli harangszó s kapanyél
a krumpliföldek véginél,
lesúnyt kalappal a kapás
meg a zsongó, fehér akác.
Az erdőn szól a víg kakukk,
és a völgy fölött, mint a tyúk
a kosáron, megül a nap
s kikölt egy fészekalj nyarat.
