Alföldi Géza: Magyar anyák

Mikor először venni észre rajtuk,
anya lesz a lány,
s apró élet hirdeti
büszkén: leszek,
de furcsák is az
addig „úri emberek”!
Különös szemmel
néz a férfi nép,
s még a nénikék
szeme is laposan villan,
– múló örömöt gúnyolnak gőggel
a megijedt anyák
szent, nagy titkaiban.

Ha rúttá magasztosítja
arcuk az élet láza,
vajjon, ki néz hálatelt szívvel
az új magyar anyára?

Terhesek: gúny és
nem is titkolt lenézés között,
szülnek: vérző fájdalomban,
s míg testük egy új élet
fájó éléstára,
ki gondol vigyázó szeretettel
a magyar anyákra?...

Szenvednek, hogy éljen a faj,
hősi életre készüljön egy nép,
s akik élete a legszentebb küzdelem,
a vér nagy csatája:
ki gondol alázattal
a magyar anyákra?...

Ha beteg: únjuk, ha öreg, nyűg lett,
kikelt palánták, nekünk
csak üzelt
jóságos szíve, mert mindég csak ad!
De hányszor dühöngünk,
ha ránkszorul, ha kér:
a mama még él?...
Bölcsőtől a sírig kísér el szavuk,
melengető kezük a legszentebb ajándék,
drága szép szemük
a legragyogóbb gyémánt,
könnyes csókjuk az Isten lelke tán;
… s mégis de szürke,
kopott szó a szánkon: az édesanyám!

Magyar anyák! Fáradt, bús szívem ma
hadd küldjem felétek fehér csokornak,
s hadd hirdessem szóval egy
lélektelen kornak:
Ti vagytok a Ma,
a legmerészebb Holnap,
a Diadal, a Szentség,
Szépség, Örök Élet,
Új Magyar Ezerév,
Jobb Jövő, Szebb Lélek!
Ki ártok néz, szeme csillogjon,
s minden ragyogása
egy nép örök háláját szórja
mindenegy drága
magyar anyára!

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo