Pósa Lajos: A Rákóczi kardja

Volt nekünk egy drága kardunk,
A Rákóczi kardja…
Hogy villogott, mikor a hős
Rákóczi forgatta!

Egy csapással a csatában
Gyalogösvényt vágott,
Más csapással suhintással
Szekérutat vágott.

Egyszer jött egy sötét felhő
A fergeteg szárnyán,
Nagy robogó, zúgó vihar,
Villámparipáján.

Fölkapta a drága kardot,
Vitte a felhőbe…
Hadakozott kardunk ott is,
Nem ijedt meg tőle.

Heh de sokszor megsirattuk!
Fel felsóhajtgattunk:
„Hol vagy, hol vagy, hazavédő:
Hol vagy, drága kardunk!”

Egyszer jött egy fényes csillag,
Piros hajnal szárnyán,
Mosolyogva, tündökölve
Ez év határán.

Megbűvölte azt a felhőt
Fényes ragyogása,
Visszahozta azt a kardot
Sugárzó varázsa.

Itthon a mi drága kardunk,
A Rákóczi kardja…
Támad-e még valaha hős,
Ki megvillogtassa?

Ne villogjon soha másért,
Csak a szent hazáért!
Ne húzzuk ki hüvelyéből,
Csak a szabadságért!

szozattv


szozat a tiszta hang ajovovarosa hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf