vitéz Somogyváry Gyula: Madonna
szavai mindig sírásba vesznek.
Hogyha csak mozdul kis beteg kölyke:
aggódva, félve, szorítja ölbe.
Lábujjhegyen jár, nincs nyugta, álma
s ideje sincs az elfáradásra.
Rettentő gondnak rút terhe nyomja,
szerelmes, féltő sápadt Madonna.
Lelke vívódik ott a kis párnán –
jaj, csak már újra nevetni látnám!
