Kövér Erzsébet: Perelj Uram velem
Ne engedd, hogy elcsüggedőn megálljak
Az útfelen,
Mikor riaszt az éj
És a szívekből áradó hideg,
S a félelemtől és a fájdalomtól
A homlokomban megpattanni készül
Minden érző ideg.
Perelj Uram velem
És ne engedj magamban elsikkadnom
Reménytelen.
Perelj Uram velem,
Mikor mosolygó délibáb befogja
A két szemem,
És a világnak kincsei között,
Miket kacagva nyújt felém az élet,
Magamról s Rólad megfeledkezem.
Perelj Uram velem,
Ne engedj puha tétlenségbe hullnom,
Mikor virágos pihenőkhöz téved
Az életem.
Perelj Uram velem.
Sujts és szeress, ahogyan jónak véled.
Hogy ez az élet méltó emberélet
S egész élet legyen.
Perelj Uram, perelj Uram velem!
