Gaál Áron: Esőink ködéből szivárvány
/Sipos Orbán sírja fölé/
Meghalt a világ már éppen elégszer
Múlt teleink kínja, mint tüsök tenyérben
Könnyeink rügyéből tavaszt virágzik.
Tenyerünk vére az égen naplementénk
Hunyt szemünk éjében didereg a Holnap
Szülőszobánk mélyén Mária kiált
Nyúl fiat vajúdik az erdőn az avar
Hóvirágok gyolcsába takarózik a Tetem
Emlékezetünk köveket gurít reá
Megszületik mégis, mi mást tehetne
Gondolataink lázától felfeslik a szó
Hajnali esőink ködéből szivárvány.
Jászberény, 2000. Húsvét /védett temető/
