Sántha György: Androméda

Örök éj szép, ezüst foltja
     forradalmas, messze ködlő,
     kit végtelen idők óta
     költ a mágneslelkű Költő,
     s tüzes eszmeostorával
     kerget fergeteges űrbe –
     nézz le harccal és halállal
     vergődő vándor Földünkre;
     nézz fekete nyomorára,
     mely tengert lázít, voníttat…
     Vagy csak messziről csodálva
     csábító-szép minden csillag
     és közös a gyász, a bánat,
     mely ott is szól a szívetvérzőn:
     szakadttorkú csalogánynak
     dala – a testvériségről?

Itt a gazdag már megkövült
     s a szegény úgy várja jussát,
     mint a kínban-vágyban őszült
     Krisztusát, vagy Perseusát.
     Még szemben áll korcs Zápolyák
     és rongyosak regimentje:
     és zúg a Sorsszél szaporán,
     vadul neki-nekilengve.
     Füstölgünk keserű gondba,
     unott-hideg a holdösvény;
     ködben, sárban, vérben forrva,
     új formákért küzd száz örvény.

Mindenség ezer halállal,
     születéssel vemhes méhe
     vedd széthulló, szép hazánkat
     új vonzásod szent körébe,
     vezesd csillagodnak útján
     a fénycsóvás, kuruc vezért,
     hogy vértanúk dalát fújván,
     hulljon Isten lába elé,
     sárkányölő bátorságot
     iktatva szikkadt velőnkkel…

Új izmokat, igazságot
     a rebellis jövendőben!

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf