Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram - március

A vers furcsa virág. Szavak szirmából lesz a pont-magja. De a vers nem hervad el,
és a betűk-ereiben szűkül-tágul a társadalom költőien megénekelt élete...

Gazduram
 
Milyen szép egyenes felületű az asztalom,
kellemesen bevetve az ágy,
közben hullanak a csekkek, mint a hó,
és minden hír mellbe vág.
 
Jár a mosógép, szól számítógépemen
a zene, tollak várják parancsaimat,
...de haldokló holdat, drága felhőarcú
gyermekem, hiába itat.
 
Olyan kellemes az este,
fák-bárszékein ülnek az ősök,
hogy ennyi szemetet kell minden nap
összesöpörnöm,lassan beletörődök.
 
Étel az asztalon, számban még mindig
a vacsora íze,
de ki az, aki szőrszálaim-szögesdrótján át
lelkemben Istenhez vinne?
 
Békések a cipők, fürdik a lámpa fényében
terünk láthatatlan teste,
Gazduram, feltámadt versünk lesz-e
vajon az  este?
 
*
 
Kicsit tartom magamat, mint a tenger
vízoszlopait,
ránc-hegyeimbe felgyűrődött éveimből,
szavak siklásai maradnak itt.
 
Az óra szépen forog körbe, csak az idő
nem jár jól benne,
mióta nézik egymást: arc és tükörképe---
de jó lenne, ha a kettő összemelegedne.
 
Szentjánosi Csaba 2013.01.25.
 
 
Gazduram
 
műveleti memóriám tele,
hamarosan tavasza...
jelzi, hogy élek,
azt hogy, hogy élek
- lassan íródik a jelen keresztlevele.
 
mint lepkegyűjtő februárja csendes,
kicsi ország minden rokon szenves,
közös sorsunk súlyos és konok,
hogy megismerjelek: facebook-olok...
 
táncházi levegő fojtásában,
somfordálni tanulunk, mint a kölyök macska,
piócáink jól vannak, egy nagyobbacska
épp most szívta véremet,
hátszéltől vár ezért érdemet,
ha kell fröcsköl, ha kell nyal, ha kell térdepel,
remélem megkapja amit megérdemel...
Jóna Dávid (2013.02.07)
 
Gazduram
 
Mikor a hegy szüli a követ,
......................................
csendes virágtüntetés,
a felhő közéjük esőt lövet.
 
Mikor kificamodik a szék karja
.............................................
csöndcsecsemőjét akkor is,
széttörésig tartja.
 
Mikor a lámpa koldulja a fényt
.............................................
el kell hoznom egy kisgyermeknek,
az éjszakába eldugott reményt.
 
Szentjánosi Csaba
(2013.02.07)