Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba - Gazduram- december

A hegy koponyájában......a kimondhatatlan szavak
nálunk nem alusszák téli álmukat....


Gazduram!
 
a hegy koponyája
a búbján kopaszodik már,
a kis patak – folyik a szirt nyála,
szikla-orra kopár…
 
homlokán egyensúlyozik a vár,
nem akármilyen mutatványt ad elő,
a völgy-gribedlijében telepített erdő – paróka,
alagút szájában vonat fogkefe jár.
 
a hegy oldalán acélszürke festett tincs, szerpentin,
hajtű-kanyar…
hosszú haja ezerszínben pompázó avar.

Jóna Dávid (2013.10.23)
 
Gazduram
 
Barátom, a tollam: sétabotom,
gyere, odaadom neked,
akkupunktúrás pontjain gyógyítsuk meg
vele a hegyet,

költő-jetik vagyunk, úgy élünk ebben
a világban, mint suhanó árnyak,
mondd, belőlünk miért csak
lábnyomokat látnak?!

A fák: óriás betűk, elbújunk bennük….dehogy is,
a hegy: csenddobogó,
onnan nézzük, hogy versenyzik - hogy a tengerhez
jusson- két folyó.

Gazduram… (a hegy: kúp a végtelen fenekébe),
mert kit érdekel a Mindenség fájdalma?
Mikor szegény, Tejút-beleit összecsavarja.

Szentjánosi Csaba
(2013.10.23)

 
Gazduram!

 
mert van, hogy nem elég a csend sem, hogy belülről nincsen…

mert, hogy dézsában fürdenék néha, mezítláb járnék aznap, és szabadon állítanám a sorköz távolságot az igaznak, és duplán szórnám a mákot – gondolom;

a világot egyensúlyozná a homlokom.

 

hasonlatom egy acélingre sem elég, mint a bort, az okokat fejtjük,

gesztenyéinket,  tobozainkat, színes leveleinket gyűjtjük, kidobjuk, újakat

hozunk, ábrándozásról  ábrándozunk,  belevetjük mag-unkat a fél-telekbe, mert jók a

verseink lelki élvezetre.

 

fogadják is, nagy szemű eső jéggel, egy kapuoroszlán érdeklődésével,

kényelmes  nyárson  tartott  középszerűségek,  a  közöny tábortűzében Veled

együtt égek (el), minket leköt az árnyék és a fény, a kortárs hátat fordítva mozgalmi dalokat énekel,  hisz  erre  van  igény, tűzön-vízen át, a számlatömböm viszem át,

győzelmes idény…  azt markolássza.

Jóna Dávid (2013.10.24)


 
Gazduram
 
Nemcsak nekünk fontos a vers,
a versnek mi is fontosak vagyunk…
 
Nem azért írok verset, hogy eszköze legyen életemnek,
mikor írok: élek—és akkor más nem számít….
 
Rajtunk kívül hány emberi lelket fogdos össze a társadalom,
néha kiszáradó folyók vagyunk….de a tenger hívása van bennünk…
 
A szó: a csöndajtó nyitása, két világ fényét látjuk így
Én érzem mikor a kocsiban zörögnek velem a betűk, mikor
a napfelkeltében párolognak, mikor az esőben a csatorna halántéka
alá szorulnak,
 
mintha az irodalom oldalkocsijában ülnénk…de nélkülünk nem tudna
a magyar nyelv egyensúlyozni….
 
Föld alatt vagyunk, mint a kút: de legmélyebben ezért belénk tud
nézni az ég…
 
A vers nem vigasz, nem, nem----minden költemény GYŐZELEM!
 
Mi igazi krónikások vagyunk a lelkiismeret-királyságában!
 
A vitorlába beletörüli szélarcát égtájunk.
 
A lapokban megjelenő versek: sokszor kifogott halak, mi még
mindig úszhatunk…
 
Gondolatom láthatatlan kenyerének megtört morzsája a pont.
 
Betűútjainkon, soraink- sztrádáin sokan közlekednek,
és Ők jó utasok…
 
Szentjánosi Csaba
 (2013.10.24)

 
Gazduram!

mindkettőnket ugyanaz bánt, tudom…
találkozunk „betűútjainkon”
ugyanazon pocsolyákba lépve, ugyanazokat a kört futom,
majd eléd hozom, van, hogy belőled táplálkozom…
ilyenkor átadom a kormányt, Te vezetsz, akkurátusan, lassan,
csukva a szemem, hallgatlak, az utolsó gyalog a sakkban
a remény:
az általunk írt gazduram-regény.
 
nem lehetek én ők, és ők én,
a fürtök rajta maradnak a tőkén…
s ott fonnyadnak el,
az ember nem takarhatja le a lelkét csak a szeretteivel…

Jóna Dávid (2013.10.24)
 
Gazduram
 
Igen, mindkettőnket
ugyanaz bántja,
hogy de sokszor nincs
versünknek papírruhája,
 
Igen, mindkettőnknek
ugyanaz fáj,
hogy Afrikából származunk,
a gólya mégis tovább száll.
 
Igen, mindkettőnket mindennap
ugyanaz éget,
hogy akikre vigyázunk,
az mind ellenünk béget.
 
Igen, már egyikünket
sem az bántja,
hogy miért marad
légzsák nélküli a Skodája.
 
Szentjánosi Csaba
(2013.11.07)


Gazduram

4-napja utazik hozzám egy vers,
4-napja csöndben vagyok,
este van, koromsötét,
a lap ablaka mégis ragyog?

4-napja messze járok,
4-napja elkerül a világ,
4-napja hiába keresnek,
nem találnak a statisztikák.

4-napja nincs 4-napja,
ez csak az idő aktusa,
ahogy a csend dallamára jár
az óramutató taktusa.

4-napja ülök a világ szélén,
4-napja, mint a kacsa nézem a tavat,
betűesőben, ázott szavakkal,
Radnóti verse hozzám tapad.

4-napja nem tudok írni,
4-napja nem tudom, mi az írás,
Te tudod barátom milyen,
mikor csak a falra firkálsz.

4-napja áhítat van bennem, rend,
4-napja új nyelvet tanulok,
4-napja vedlem versbőrömet,
talán magamból kijutok.

4-napja látom: a versek a lélek
röntgenleletei,
4-napja csak lélegzem,
nézem- a vessző a pontot, hogy szereti.

4-napja nem csinálok semmit,
hogy végre tehessem, amit Isten akar,
4-napja óceánnyi dalt írtam,
míg a csend hulláma, mindenki elöl eltakar.

4-napja látom amit nem írtam meg,
4-napja hallom, amit olvasóink mondanak,
4-napja térdepelek mindenki előtt,
hogy átöleljenek a kimondhatatlan szavak.

Szentjánosi Csaba
(2013.11.13)

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf