Kabós Éva: A Föld messze volt
- Isten-név nem jutott eszembe -,
a Földtől voltam
elszakadva már,
levegőt keresve...
Huszonnégy órát fuldokoltam, --
kint a szél ágakat mozgatott,
de én hiába néztem,
megváltásából nekem
nem jutott...
Semmi sem fájt úgy elmenőben,
csak levegőt kerestem, --
a Föld volt messze
és nem közel az Isten.
Aztán... újra itt vagyok -
és ujjongva csodálok
besütő napot,
szobámban tarka szőnyeget...
- az isten most itt lehet! -
a falon árnyak
és képek... a képen apám van
és távolabb kis keresztfiam...
Fáradtan csak ülök a széken, -
s mint ínyenc, levegőt ízlelve,
a mindent nézem...
