Takáts Gyula: Mely bennünk él
Magát adja s világomat,
mint hajdanán, a nád között
ma ifjú tündöklés fogad.
Egy bronz szobor a mély öböl
rejtett zugában… S mennyi év!
Állok a síkos zöld kövön
mélyen s az édes-vízi ég
felhői már hattyúcsapat
s verset, horgonyt, szigonyt dobál
egy rejtett, álmos indulat,
mely bennünk él, mint a halál.
Bontva s örökbe lopva át
a napban fénylő éjszakát.
