Illyés Gyula: A szomszédleány

A szomszédleány –
Egy fiatal parasztleány a kedvesem, mit tagadjam,
Hátán hátrakötött kendőben lép el ablakom előtt,
     hordja a vizet
S rám nevet együgyűn, mint ez a téli nap,
Dió-szemében ökreim bizalma,
Barna, szelíd arca maga a föld, szülőföldem derűs
     folyóival.

Ő tetszik nékem, néki tetszem én,
Estelente elüldögélünk az istálló küszöbén,
Fecseg, rám-rámnéz, fürkészi arcom, én hallgatok,
Mit is mondhatnék néki a hánytorgó hegyekről, melyeket
     megjártam.
Pislog, karomba hajlik, bárányfogai közt jóízűn ropog a
     nyers sárgarépa.

Hallgatok hát, hallgatom s hallgatom hogy süllyed
Bennem egy vidék, lebuknak a tornyok, serceg, kihúny
     a gőg,
Mit is akartam én, mit míveltem, amit elmondhatnék
Világosan mint a patak, érthetően mint a kasza suhogása,
Hallgatok, köröttem átmelegszik a csend.

Szerencse, hogy kemény legény vagyok mégis,
     megpörgetem a kút kerekét,
Hányom az almot, elbirkózok a béresekkel, Anna húg
     kacagása
Itatja izmaim, fehér szoknyájával megtörli homlokom,
Leheletétől kivirágzik álmomban egy kert,
Míg friss mellein fejem elpihen, mint egy állat. 

szozattv


szozat a tiszta hang vers2020a A3 wass albert est plakat 2019SZENTKORONA iroszov konyvtar 11 26 attila20191214 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf