Tompa László: Tél jöttével
Kedv előre alig mozgat.
Cél, s reménység mécse nélkül
Nemsokára rám sötétül.
Talán jobb is, ha megállok – –
Odább csupa bokor, árok.
Talán jobb, ha visszatérek – –
De arra se visz a lélek.
Pedig ott – kis alku árán –
Pihenhetnék puha párnán.
De hiába! Vissza nincs út,
Aki ilyen útnak indult.
Így – se künt, se bent – : csüggedten
Tévelygek a szürkületben.
Merre menjek, mihez fogjak?
…Porka havak hulladoznak – –
